A szív normál elektromos működése
A szív működését a saját beépített elektromos rendszere szabályozza. Ez egyrészt áll egy ingerképző csomóból (sinus csomó), ami a jobb felső szívüreg (pitvar) falában található és a szervezet szükségletének megfelelően képes az elektromos impulzusok előállítására. Az elektromos impulzusok kilépve a sinus csomóból végigfutnak a pitvarokon egyszerre aktiválva azokat. Az elektromos aktiváció a szívizom mechanikus összehúzódását váltja ki, aminek eredményeként a pitvarokba beáramlott vért az alsó szívüregek (kamrák) felé továbbítja. A pitvarok aktivációját követően az elektromos impulzus a pitvar-kamrai csomón (ami az egyetlen elektromos összeköttetés az amúgy elválasztott pitvarok és kamrák között) keresztül vezetődik le a kamrákra, ahol a kamrák saját elektromos vezetőrendszerén végigfutva aktiválják a kamrai izomzatot, szintén következményesen a szívizom összehúzódását váltva ki. A jobb kamra összehúzódása pumpálja ki a vért a tüdők és a bal kamra a szervezet egésze irányába. A bal kamra összehúzódása során nemcsak a vért pumpálja ki a szervezet fő verőerébe (aorta), hanem a szívdobbanással egy időben útjára indul egy pulzushullám, ami végigfut a verőér-hálózaton és azokon a helyeken tapinthatóvá is válik, ahol a bőrfelszínhez képest felületes a verőerek lefutása (pl.: nyak, csukló, combhajlat). Normális szívritmus esetén tehát a pulzusszám megegyezik a szívdobbanások számával, minden szívdobbanást egy pulzushullám követ.
Nyugalomban, normál szívritmus esetén a pulzusszám 50-100/perc közötti. 
 
Szívritmuszavarok
Szívritmuszavarok jelentkezhetnek, ha a normál ingerképzés működése megváltozik vagy aktiválódnak olyan területek (gócok) a szívben, melyek a sinus csomóhoz képest gyorsabb ritmust indítanak be és ez a ritmuszavar veszi át a szív vezérlését. Következményeként a szívműködés megváltozik, a normálhoz képest általában gyorsabb lesz, de ritmuszavarok járhatnak normál vagy lassú szívműködéssel is. 
Ritmuszavarok kiindulhatnak a pitvarok, a pitvar-kamrai csomó és a kamrák területéről.

A szívritmuszavarok típusai

-    Tachycardiák (magyarosan: tahikardiák; gyors szívműködéssel járó ritmuszavarok)
A nyugalmi pulzus meghaladja a 100/percet, de esetenként igen gyors, 200/perc fölötti is lehet. Ide tartozik:
o    Sinus tachycardia
Az ingerképzés helye a sinus csomó, ahogy a normál ritmus esetén is, de a szívritmus gyorsabb a megszokottnál. Jellemzően nyugalomban is magas a pulzus (gyakran 100-110/perc közötti) és már kis fizikai terhelésre is indokolatlanul felszalad (akár 160-180/perc), de szabályos (ütemes) marad. A betegek fő panasza, hogy már kis fizikai aktivitás kapcsán is szapora lesz a pulzusuk, a torkukban érzik a szívverésüket és következményesen hamar ki is fulladnak, nem bírják a terhelést.
Ez a ritmuszavar sok esetben másodlagosan alakul ki, (pl.: pajzsmirigy túlműködés, vérszegénység következményeként), a hátterében elsődlegesen szívbetegség csak nagyon ritkán fordul elő. Kezelése: fontos az elsődleges ok felderítése, ha igazolódik, annak a kezelése. Ha kiváltó okot nem találunk általában életmód változtatás (pl.: dohányzás elhagyása, rendszeres sportolás) hatékonyan csökkenti a panaszokat, de esetenként gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
o    Pitvarfibrilláció, Pitvarlebegés
Igen gyakori ritmuszavar, ami tünetileg leggyakrabban szapora, szabálytalan (ütemtelen) szívműködés formájában jelentkezik. Gyakorisága, lehetséges veszélyei miatt külön fejezetben foglalkozunk vele.
o    PSVT (Paroxysmális supraventriculáris tachycardia)
A ritmuszavar hirtelen kezdődik gyakran különösebb kiváltó ok nélkül, de pl. lehajlás provokálhatja. Heves, szapora szívdobogásérzéssel, gyengeséggel jár, a szívverés alatta szabályos (ütemes). Az egyes epizódok percek órák alatt szintén maguktól szűnnek, de esetenként különböző manőverekkel a betegek is képesek lehetnek a ritmuszavar megszüntetésére. Fiatal korban jelentkező panaszok hátterében gyakran igazolódik, de idősebb korban is előfordul, főleg nők körében. Kezelésében visszatérő esetben elsődleges a katéterabláció, a gyógyszeres terápia mérsékelt hatékonysága miatt egyre inkább visszaszorult.
A PSVT-k közé tartozó ritmuszavarok:
    AV csomó reentry tachycardia (AVNRT)
    Wolf-Parkinson-White szindróma (WPW)
    Fokális pitvari tachycardia

Az eddig felsorolt ritmuszavarok a felső szívüregek (pitvarok) területéről indulnak ki, hirtelen szívhalált csak igen ritka esetekben okozhatnak (a sinus tachycardia pedig egyáltalán nem).

o    Kamrai tachycardia
Az alsó szívüregek területéről kiinduló ritmuszavar. Az esetek többségében már meglévő szívbetegség (ismert szívizombetegség, infarktus utáni állapot) talaján alakul ki. Klinikailag szapora szabályos szívverés, verejtékezés, nagyfokú gyengeség jellemzi, akár eszméletvesztéssel is járhat. Ezen ritmuszavarok megfelelő sürgősségi ellátása elsődleges, mert a ritmuszavar a hirtelen szívhalál kockázatát hordozza. Kezelése komplex megközelítést igényel és a gyógyszeres kezelés önmagában csak ritkán elegendő, katéterabláció és/vagy implantálható cardioverter defibrillátor (ICD - részletesen ld.: Élet a pacemakerrel fejezetben) beültetése szükséges.
o    Kamrafibrilláció
A kamrákban kialakuló rendkívűl gyors, kaotikus elektromos aktivitás, ami a szív pumpafunkciójának azonnali megszűnésével jár. Klinikailag eszméletvesztés formájában jelentkezik és, halálhoz vezet, ha nincs lehetőség az időben történő megszüntetésére (defibrillálásra).

-    Bradycardiák (magyarosan: bradikardiák; lassú szívműködéssel járó szívritmuszavarok)
Ha a nyugalmi pulzusszám tartósan vagy gyakran 50/perc alatti bradycardiáról beszélünk.
Időszakosan jelentkező lassú szívműködés leggyakrabban pillanatokig tartó szédülés, vagy eszméletvesztés, tartósan fennálló pedig gyengeség, fáradékonyság formájában jelentkezik.
A bradycardiák típusai:
o    Sinus bradycardia
Az ingerképzésért felelős csomó, a sinus csomó működése lelassul, emiatt a szívfrekvencia (a percenkénti szívdobbanások száma) lecsökken. Előfordulhat normális körülmények között is, például sportolóknál, de hátterében állhatnak nem szív eredetű okok (pl.: pajzsmirigy alulműködés) is. Az idős korban jelentkező sinus bradycardia oka leggyakrabban a normál ingerképző csomó, a sinus csomó elöregedése és csökkent működése. Ezen utóbbi esetben szükség lehet pacemaker beültetésére.
o    Pitvar- kamrai csomó vezetési zavara (AV blokk)
A sinus csomó működése megfelelő, a pitvarok megfelelő ütemben aktiválódnak, azonban az elektromos impulzus a pitvar-kamrai csomóban kialakult vezetési zavar miatt lelassul, vagy elakad, nem tud lejutni a kamrákra. Hátterében állhatnak szívizombetegségek, vagy az elektromos vezetőrendszer élettani öregedési folyamata.
Az AV blokknak három súlyossági fokozata ismert:
    I. fokú AV blokk: az ingervezetés sebessége meglassult a pitvarokról a kamrákra, de minden impulzust képes levezetni. Tünetet ritkán okoz és a pacemaker beültetése is csak elvétve indokolt.
    II. fokú AV blokk: az ingervezetés súlyosabb zavara, már nem minden impulzust képes átvezetni a pitvarokról a kamrákra. Pacemaker beültetése általában indokolt.
    III. fokú AV blokk: teljes pitvar-kamrai blokk jellemzi, a kamrákat a saját elektromos rendszerükből kiinduló pótritmus tartja működésben. Ez azonban a szükségesnél lényegesen alacsonyabb szívfrekvenciát és következményesen pulzusszámot eredményez. Pacemaker beültetése még tünetmentes esetben is indokolt.

-    Extrasystolék (magyarosan: extraszisztolék)
A normál szívritmus mellett plusz ütések jelennek meg a szívritmusban egy pitvari vagy kamrai gócból. Ilyenkor tehát nem egy tartós ritmuszavarról van szó, hanem magányosan előforduló kóros ütésekről. Egy-egy ilyen plusz ütés egészségeseken is előfordulhat, kórosnak akkor tekintjük, ha nagyobb számban jelentkeznek. Fajtái:
o    Pitvari extrasystole
A melléütések a pitvarok területéről indulnak ki. Időszakosan megnövekedett számban teljesen egészségeseken is jelentkezhetnek, pl.: éjszakázás, alkoholfogyasztás, koffein, energiaital hatására. Jellemzően nem okoz panaszt, még nagy számban sem. Teljesen ártalmatlan ritmuszavarról van szó, kezelést is csak ritka esetekben igényel, ha tartósan nagy számban (>5-10.000/24 óra) jelentkezik és panaszt okoz.
o    Kamrai extrasystole
Az alsó szívüregből kiinduló melléütések, amelyek hamarabb jönnek, mint a következő normál szívütem érkezne, emiatt a kamráknak kevesebb idejük van vérrel telődni, így az extrasystole alatt kilökődött vérmennyiség is kevesebb lesz, következményesen ezen ütéseknél kimarad a pulzushullám (gyakori melléütések esetén kézzel vagy automata vérnyomásmérővel számolva ütemtelen, lassú szívműködést tapasztalhatunk).
Gyakran ártalmatlan ritmuszavarok, azonban valamilyen komolyabb szívbetegség kísérői vagy előhírnökei is lehetnek, emiatt esetenként részletesebb kivizsgálás válhat szükségessé. Klinikailag gyakran okoznak panaszt: egyrészt vannak betegek, akik minden egyes melléütést egy kellemetlen, erős szívdobbanás formájában megéreznek, másrészt, ha az extraütések nagy számban (>5-10.000/24 óra) jelentkeznek fáradékonyságot, csökkent terhelhetőséget okozhatnak. Nem ritka azonban, hogy teljesen panaszmentes betegen véletlenül kerül felismerésre a ritmuszavar. Fontos tudni, hogy az éveken át tartósan fennálló nagy számú kamrai extrasystole a panaszoktól függetlenül képes a szív kifáradását előidézni, következményes szívgyengeséggel, szívelégtelenséggel.


Szívritmuszavarok diagnosztikája

Minden beteg esetében alapvizsgálat a kórtörténet részletes felvételét követően a nyugalmi 12 elvezetéses EKG és a szívultrahang vizsgálat. A panaszok függvényében az alábbi vizsgálatokra lehet még szükség:
-    Holter EKG (24 órás EKG vizsgálat)
Egy egész napon át folyamatos az EKG monitorozás. Hasznos lehet gyakori ritmuszavarok detektálására, a pulzusszám napi ingadozásának megítélésére.
-    Külső esemény monitor
Ritkábban jelentkező ritmuszavarok esetében lehet hasznos az esemény monitor, ami egy kis méretű EKG készülék, amit a beteg hazavihet, akár hetekre is, és, ha a panasza jelentkezik saját magának tud vele EKG-t készíteni.
-    Beültethető eseménymonitor
Ismétlődő, de ritkán előforduló eszméletvesztések esetén jön szóba az alkalmazása. Egy kis méretű, a mellkas bőre alá ültethető eszköz, ami 3 évig folyamatosan képes a szívritmus monitorozására és, amennyiben abban rendellenességet (nagyon gyors vagy lassú szívműködést) észlel, automatikusan rögzíti és tárolja az eseményt, amit egy számítógéppel ambuláns kontroll során le lehet kérdezni és visszanézni.
-    Terheléses EKG
Fizikai terhelésre jelentkező szívritmuszavarok diagnosztikájában nyújt segítséget, illetve egy esetleges fennálló szívkoszorúér-betegség kimutatásában.
-    Laborvizsgálatok
-    Diagnosztikus szívelektrofiziológiai vizsgálat
Pusztán a ritmuszavarok diagnosztikájában ritkán alkalmazzuk, de a katéterabláció során elvégzése rutinszerű.


Szívritmuszavarok kezelése

A szívritmuszavarok nem igényelnek minden esetben kezelést. Ha kezelés mellett döntünk az történhet egyrészt a panaszok csökkentése vagy az esetleges szövődmények megelőzése céljából.

Bradycardiák kezelése
A kórosan lassú szívműködés gyógyszeresen tartósan nem „gyorsítható”, kezelésében a pacemaker beültetése jelenti a megoldást.
Fontos, hogy kórosan lassú szívműködés másodlagosan is kialakulhat, például gyógyszerhatás következményeként, ilyen esetekben természetesen a kiváltó gyógyszer elhagyása az elsődleges és pacemaker beültetés csak akkor indokolt, ha a lassú szívműködés ezt követően is fennáll. 

Tachycardiák és extrasystolék kezelése
Kezelésük a ritmuszavar típusától függően történhet gyógyszeresen vagy katéterablációval. A gyógyszeres kezelés hatékonysága általánosságban közepes és a szívritmuszavarra ható gyógyszerek esetenként akár súlyos mellékhatásokat is okozhatnak ezért alkalmazásuk óvatosságot és rendszeres kontrollt igényelhet.
A kamrai tachycardiák kezelésében szükség lehet speciális, életmenő eszköz az implantálható cardioverter defibrillátor beültetésére.