6., Hogyan lehet a normál szívritmust helyreállítani, fenntartani?
« Vissza az előző oldalra
2020.12.23 
A normál ritmus helyreállítása
Zajló ritmuszavar esetén a normál ritmus helyreállítása történhet gyógyszer szájon át vagy intravénás alkalmazásával vagy – ezek sikertelensége esetén – elektromos kardioverzió alkalmazásával. Az elektromos kardioverzió során rövid altatásban alkalmazott elektromos sokk leadásával állítjuk vissza a szív normál ritmusát.
A ritmus helyreállítását megelőzően, azonban, hogy agyi embólia ne következzen be, meg kell róla győződnünk, hogy a pitvarokban nem képződött-e vérrög. Egyik módja, hogy a kardioverziót megelőzően nyelőcsövön keresztül (transoesophageális) ultrahangvizsgálatot végzünk. Ennek során a betegnek egy olyan csövet kell lenyelni, aminek a végén egy kis ultrahang fej van. Mivel a nyelőcső épp a szív (a bal pitvar) mögött fut le, az ide vezetett ultrahanggal a külső vizsgálathoz képest részletesebb képet lehet alkotni a szívről, elsősorban a bal pitvari fülcséről, hogy nincs-e benne trombus.
A kardioverzió előzetes transoesophageális ultrahang nélkül biztonsággal elvégezhető akkor is, ha a beteg megelőzően legalább egy hónapig hatékony véralvadásgátló kezelésben részesült.
A normál szívritmus fenntartása
A pitvarfibrilláció visszatérésének kivédésében fontos a megfelelő életmód kialakítása. Túlsúly/elhízás esetén a fogyás, közepes intenzitású, rendszeres fizikai aktivitás, az alkoholfogyasztás és dohányzás kerülése. Emellett szintén fontos az esetlegesen fennálló társbetegségek megfelelő kezelése (pl.: a vérnyomás, vércukor beállítása, alvási apnoe esetén annak kezelése). Bár az esetek döntő többségében önmagában az életmód változtatása és a társbetegségek kezelése nem szünteti meg a pitvarfibrillációt, a betegség hosszú távon is sikeres kezelésében a jelentősége mégis óriási.
Egy kardioverziót követően egy évvel csak a betegek kb. 20-30%-ában marad meg stabilan a normál ritmus. Ez az arány gyógyszeres kezeléssel 50%-ra növelhető. A gyógyszeres lehetőségek (Rytmonorm®, Sotalex®, Cordarone®) hatékonysága tehát közepes, azonban ezen gyógyszerek esetenként súlyos mellékhatásokat okozhatnak, közülük is kiemelkedik a Cordarone®, mely, jellemzően több év szedést követően igen magas arányban okoz eltéréseket a pajzsmirigy vagy a tüdő működésében. Emiatt is fontos ezen gyógyszerek szedése mellett a rendszeres kontrollvizsgálat.
A ritmuszavar kezelésének leghatékonyabb módja a katéterabláció (pulmonalis véna izoláció). Ennek során altatás nélkül, helyi érzéstelenítésben a combvénán keresztül katétereket vezetünk a bal pitvarba, ahol a pitvarfibrilláció kiindulásáért felelő terület (tüdővéna szájadékok) található és ezt a területet körbeégetve vagy fagyasztva elektromosan izoláljuk a bal pitvari izomzat többi részétől. Ennek eredményeképp az elkerített területen képződő gyors elektromos impulzusok nem lesznek már képesek beindítani a pitvarfibrillációt. A beavatkozás időben hozzávetőleg 2 óráig tart, a sikerarány a ritmuszavar megjelenési formájától, az életkortól és a társbetegségek jelenlététől függően 50-80% közötti, míg a súlyos szövődmények előfordulási gyakorisága 1-2% körüli. Bár ezen értékek jelentős különbségeket mutathatnak az egyes ablációs centrumok között.
Elvégzése elsősorban akkor indokolt, ha a gyógyszeres kezelés ellenére is visszatér a tüneteket okozó pitvarfibrilláció. A beavatkozás magas sikeraránya miatt az újabb szakmai ajánlások már fiatalabb betegeknél előzetes gyógyszeres próbálkozás nélkül is javasolják az elvégzését.
Előrehaladottabb esetekben a tüdővéna szájadékokon kívül a pitvarok más területein is szükség lehet kiegészítő ablációk végzésére.
Szívfrekvencia kontrollja
Amennyiben a pitvarfibrilláció a betegnek panaszt nem okoz (fáradékonyságot sem) nem szükséges mindenképp a normál ritmus helyreállítására törekednünk, elegendő lehet a pulzusszám normál tartományba történő beállítása, amit a szívfrekvenciát lassító gyógyszerekkel érhetjük el. Vannak olyan esetek, amikor a pitvarfibrilláció maximális gyógyszeres kezeléssel sem lassítható le megfelelően, folyamatosan igen magas kamrai frekvenciával jár. Ilyenkor jön szóba egy pacemaker beültetése és a felső és alsó szívüregeket összekötő elektromos vezeték (pitvar-kamrai csomó) katéteres úton történő kiégetése, ami végeredményben egy megfelelő frekvenciájú, a pacemaker által vezérelt szívműködéshez vezet.
Zajló ritmuszavar esetén a normál ritmus helyreállítása történhet gyógyszer szájon át vagy intravénás alkalmazásával vagy – ezek sikertelensége esetén – elektromos kardioverzió alkalmazásával. Az elektromos kardioverzió során rövid altatásban alkalmazott elektromos sokk leadásával állítjuk vissza a szív normál ritmusát.
A ritmus helyreállítását megelőzően, azonban, hogy agyi embólia ne következzen be, meg kell róla győződnünk, hogy a pitvarokban nem képződött-e vérrög. Egyik módja, hogy a kardioverziót megelőzően nyelőcsövön keresztül (transoesophageális) ultrahangvizsgálatot végzünk. Ennek során a betegnek egy olyan csövet kell lenyelni, aminek a végén egy kis ultrahang fej van. Mivel a nyelőcső épp a szív (a bal pitvar) mögött fut le, az ide vezetett ultrahanggal a külső vizsgálathoz képest részletesebb képet lehet alkotni a szívről, elsősorban a bal pitvari fülcséről, hogy nincs-e benne trombus.
A kardioverzió előzetes transoesophageális ultrahang nélkül biztonsággal elvégezhető akkor is, ha a beteg megelőzően legalább egy hónapig hatékony véralvadásgátló kezelésben részesült.
A normál szívritmus fenntartása
A pitvarfibrilláció visszatérésének kivédésében fontos a megfelelő életmód kialakítása. Túlsúly/elhízás esetén a fogyás, közepes intenzitású, rendszeres fizikai aktivitás, az alkoholfogyasztás és dohányzás kerülése. Emellett szintén fontos az esetlegesen fennálló társbetegségek megfelelő kezelése (pl.: a vérnyomás, vércukor beállítása, alvási apnoe esetén annak kezelése). Bár az esetek döntő többségében önmagában az életmód változtatása és a társbetegségek kezelése nem szünteti meg a pitvarfibrillációt, a betegség hosszú távon is sikeres kezelésében a jelentősége mégis óriási.
Egy kardioverziót követően egy évvel csak a betegek kb. 20-30%-ában marad meg stabilan a normál ritmus. Ez az arány gyógyszeres kezeléssel 50%-ra növelhető. A gyógyszeres lehetőségek (Rytmonorm®, Sotalex®, Cordarone®) hatékonysága tehát közepes, azonban ezen gyógyszerek esetenként súlyos mellékhatásokat okozhatnak, közülük is kiemelkedik a Cordarone®, mely, jellemzően több év szedést követően igen magas arányban okoz eltéréseket a pajzsmirigy vagy a tüdő működésében. Emiatt is fontos ezen gyógyszerek szedése mellett a rendszeres kontrollvizsgálat.
A ritmuszavar kezelésének leghatékonyabb módja a katéterabláció (pulmonalis véna izoláció). Ennek során altatás nélkül, helyi érzéstelenítésben a combvénán keresztül katétereket vezetünk a bal pitvarba, ahol a pitvarfibrilláció kiindulásáért felelő terület (tüdővéna szájadékok) található és ezt a területet körbeégetve vagy fagyasztva elektromosan izoláljuk a bal pitvari izomzat többi részétől. Ennek eredményeképp az elkerített területen képződő gyors elektromos impulzusok nem lesznek már képesek beindítani a pitvarfibrillációt. A beavatkozás időben hozzávetőleg 2 óráig tart, a sikerarány a ritmuszavar megjelenési formájától, az életkortól és a társbetegségek jelenlététől függően 50-80% közötti, míg a súlyos szövődmények előfordulási gyakorisága 1-2% körüli. Bár ezen értékek jelentős különbségeket mutathatnak az egyes ablációs centrumok között.
Elvégzése elsősorban akkor indokolt, ha a gyógyszeres kezelés ellenére is visszatér a tüneteket okozó pitvarfibrilláció. A beavatkozás magas sikeraránya miatt az újabb szakmai ajánlások már fiatalabb betegeknél előzetes gyógyszeres próbálkozás nélkül is javasolják az elvégzését.
Előrehaladottabb esetekben a tüdővéna szájadékokon kívül a pitvarok más területein is szükség lehet kiegészítő ablációk végzésére.
Szívfrekvencia kontrollja
Amennyiben a pitvarfibrilláció a betegnek panaszt nem okoz (fáradékonyságot sem) nem szükséges mindenképp a normál ritmus helyreállítására törekednünk, elegendő lehet a pulzusszám normál tartományba történő beállítása, amit a szívfrekvenciát lassító gyógyszerekkel érhetjük el. Vannak olyan esetek, amikor a pitvarfibrilláció maximális gyógyszeres kezeléssel sem lassítható le megfelelően, folyamatosan igen magas kamrai frekvenciával jár. Ilyenkor jön szóba egy pacemaker beültetése és a felső és alsó szívüregeket összekötő elektromos vezeték (pitvar-kamrai csomó) katéteres úton történő kiégetése, ami végeredményben egy megfelelő frekvenciájú, a pacemaker által vezérelt szívműködéshez vezet.
További bejegyzéseink
1., Mi a pitvarfibrilláció?
2020. december 23.
A pitvarfibrilláció (pitvarremegés) egy szabálytalan, gyakran szapora pulzusszámmal járó szívritmuszavar, melynek hátterében a két felső szívüreg (pitvarok) rendkívül gyors, rendezetlen elektromos működése áll.
Bővebben » 
2., Milyen okok vezethetnek pitvarfibrilláció kialakulásához?
2020. december 23.
Leggyakrabban valamilyen már meglévő szívbetegség talaján alakul ki, de számos más kórállapot is állhat a hátterében.
Bővebben » 
3., Milyen tünetek esetén kell pitvarfibrillációra gondolni?
2020. december 23.
Leggyakrabban szapora szabálytalan szívdobogásérzés formájában jelentkezik, de főleg férfiaknál szintén gyakori, hogy a tartósan fennálló ritmuszavar egyetlen tünete a fáradékonyság.
Bővebben » 
